Az elmúlt esztendőkben nem sok babér termett a pécsieknek a Hungária-körúton. A Baranya megyei gárda legutóbbi öt budapesti fellépésén csupán a 2003/2004-es szezonban tudott nyerni.

A két csapat táblázaton elfoglalt helyezését figyelembe véve, koránt sem kezdett nagy iramban a bajnoki címre pályázó kék-fehér gárda.

Az első negyedórában csupán Czvitkovics Péter távoli lövése okozott némi izgalmat, ám labdája a kapu fölött hagyta el a játékteret. Időközben a vendégek is elkezdtek támadni, és csupán Végh Zoltán remek védései akadályozták meg, hogy a PMFC gólt szerezzen.

A nem éppen nagy iram ellenére élvezetessé vált a találkozó, mivel mindkét csapat szép támadásokat vezetett, ám azokat rendre ki is hagyta.

A folytatásban a szakvezetők nyilvánvalóan a győzelem reményében küldték pályára játékosaikat.

Mindkét oldalon támadók érkeztek, és mind Németh Krisztián, mind Sztipánovics Barnabás helyzeteket dolgozott ki.

Továbbra is sok hiba csúszott az átadásokba, ám dicséretes, hogy a pécsiek egyenrangú ellenfélként vették fel a küzdelmet.

A robosztus felépítésű Sztipánovics sikeresen tartotta meg a felívelt labdákat, amíg csapattársai felzárkóztak a támadóhoz.

A második félidőből eltelt közel negyedóra, mikor a hazaiak is felvették az első játékrészben mutatott ritmusukat. Elsősorban Németh Krisztián és Bori Gábor futballozott veszélyesen, de Herbert Roland ezen az estén remek napot fogott ki.

Amennyiben már a pécsi kapus is tehetetlennek bizonyult, akkor a léc segített a vendégeken. Állandósult ugyan az MTK fölénye, ám a vendégek ellentámadásaiban rendre benne volt a gólszerzés lehetősége.

Sajnos a színvonal az utolsó negyedórára alaposan visszaesett, így a hátralévő percek eseménytelenül peregtek le.

Összességében az eredmény igazságosnak mondható, mivel azonban az MTK sorozatban nyolcadik mérkőzésén is veretlen maradt, szurkolói vélhetően csalódottak az egy pont miatt.

A pécsiek valamennyi labdarúgója betartotta az edzői utasításokat, ám elsősorban Herbert Roland remek védéseinek köszönhetik a pontszerzést.